Zöldségvetőmag és a tánc

Néptáncos csapatával 1977-ben második lett a híres tehetségkutató vetélkedőn, a Ki mit tud?-on. Ugyanabban az évben diplomát szerzett a Kertészeti Egyetemen, több mint négy évtizede elkezdte máig tartó munkáját a zöldségvetőmagok területén. A Vetőmag Szövetség elnökségi tagjaként több mint negyedszázadon át részese volt a szervezet fejlődésének, sikereinek, köztük a 2017-es ISF világkongresszus budapesti rendezésének. Pavelka Árpáddal, akit a Vetőmag Szövetség 2024-ben Vetőmag Szövetség-díjjal ismert el, a pályafutása főbb állomásait elevenítettük fel.

Hogyan került a mezőgazdasági pályára?

Elsősorban a föld iránti családi kötödés volt meghatározó az életemben, gyakorlatig már gyerekfejjel eldőlt, hogy mivel is szeretnék majd foglalkozni. Egy békési településen, a Gyulától nem meszsze található Eleken születtem. Anyai ágon sváb nagygazda, apai ágon pedig tízgyerekes szegényparaszti felmenőim voltak. A kettősség miatt az a furcsa helyzet állt elő, hogy édesapámék művelték anyai nagyapámék földjét. Később édesapám pedig főállattenyésztőként dolgozott. Így gyakorlatilag egészen kiskoromtól kezdve erős kötődésem lett a föld és a mezőgazdaság iránt. A vetőmaggal kapcsolatos első élményeim közé tartozott, hogy tizenkét évesen hibridkukorica címerezéssel töltöttem a nyár egy részét. Az általános iskola után Gyulán, a kertészeti technikumban érettségiztem, majd a Kertészeti Egyetemen tanultam tovább, ahol 1977-ben diplomáztam üzemszervezés szakon. Az egyetem a meghatározó agrárszakmai alapok mellett az életem másik fontos élményét adta, a néptáncot.

Nagyon érdekes és nem is számít túl gyakorinak, hogy szinte felnőttként kezdett táncolni.

Húszesztendős voltam, amikor csatlakoztam az egyetem táncegyütteséhez. Nagyon megfogott a tánc, így pár évtizeddel később azt mondhatom, hogy életre szóló kötödést adott. 1977ben felléptünk a Ki mit tud?-on, amelyen a csoporttal második helyezést értünk el. A tehetségkutatón elért eredmény újabb ösztönzést adott tánc irányába, amely szorosabbra fűződött, amikor 1983-ban feleségül vettem Foltin Jolán Kossuth- és Erkel-díjas koreográfus táncművészt, táncpedagógust. Sára lányunkban is egészen kicsi kora óta benne van a néptánc szeretete.

Mit jelent Önnek a tánc?

A tánc az életem másik fele, az egyensúlyt jelentő kulturális, közösségi tevékenység, amely a szakmai elfoglaltságok mellett teljessé tett engem. Feleségem és leányom révén a tánc állandóan jelen volt életünkben az külföldi utak, koreográfiák, fesztiválok révén. Sára ma kulturális területen dolgozik. Feleségem első házasságából született gyermekei, Novák Eszter színházi rendező és Novák Péter zenész, műsorvezető, zeneszerző révén még erősebbé vált a kötödésem a kultúra iránt.

Mi volt a szakmai karrierjének első állomása?

Az egyetem után zöldség és gyümölcs szakágon kezdtem a pályámat a Törökbálinti Állami Gazdaságban, ahol gyakorlatilag megismerhettem a gazdaság teljes vertikumát, benne a vetőmagokat is. Röviddel azután, hogy megtettem az első lépéseimet az agrárpályán, álláslehetőséget kaptam egy hollandmagyar vegyesvállalattól, a Royal Sluis Magrovettől. Kis megszakításokkal az első évemet Hollandiában töltöttem, ahol elkezdtem megtanulni a holland zöldségvetőmag-termelés, kereskedelem fortélyait. Hollandia a világ vezető zöldségvetőmag előállítója, akkoriban klasszikus családi gazdaságok teremtettek trendeket a világnak.

A szocializmus utolsó évtizedében jártunk, hogyan élte meg fiatal szakemberként, hogy egy nyugati vállalat kötelékébe tartozik?

Kivételes lehetőséget kaptam. A holland mentalitás, gondolkodásmód, nyitottság és megengedő attitűd teljesen újdonság volt számomra. A kertészet terülten már akkor is high-tech technológiát alkalmaztak a gyakorlatban, ami igazán lenyűgöző volt. Növényházi termesztés, talajnélküli termesztés, biológiai védelem, csupa olyan elem, amelyek évtizedekkel később gyűrűztek be Kelet-Európába. Az üzemméret és birtokszerkezet, a családi jellegű gazdálkodás elképesztő volt. Harmadrészt olyan környezeti viszonyok jellemzik az országot, ahonnét egy rendes békési parasztember elmenekülne: nincs napsütés, folyton esik az eső, mégis öntöznek. Magyar adottságokhoz képest katasztrófa, de mégis működik. A Royal Sluis révén bekerültem a nemzetközi vérkeringésbe, szinte hihetetlen, hogy a holland központból közvetlen kapcsolatunk volt thaiföldi, tanzániai és amerikai termelési körzetekkel. Mindezt egy olyan korban, ahol még a fax is ritkaságszámba ment. Egy olyan szemlélettel tértem haza, amely az egész szakmai pályámat elkísérte a továbbiakban.

Hogyan tudta itthon kamatoztatni a Hollandiában megszerzett tudást?

Kezdetben holland vetőmagokat kínáltunk, aztán kiépítettük a magyar vetőmag-előállítást a holland cég exportja számára. Hamarosan vetőmagtisztítótelepet építettünk és létrejöttek a termelési körzetek. Nálunk a legnagyobb súlyú a borsó volt, de sok egynyári virágot, paradicsomot, görögdinnyét, paprikát, spenótot, uborkát és tökfélét termeltünk.

Hogyan élték meg a rendszerváltást?

A Royal Sluis úttörő szerepet töltött be az azt megelőző években. Nekünk a változás annyit jelentett, hogy az addigi exporttal kapcsolatos adminisztratív nehézségeink lépésről-lépésre megszűntek. Időközben – 1987–88 környékén – elkezdtünk a francia, az olasz, a svájci, az osztrák piacon is partnereket keresni a kapacitásunk jobb kihasználása érdekében. A kilencvenes évek elejére már több mint 40 cégnek termeltünk külföldre vetőmagot.

Ekkortájt kapcsolódott be a szakmai szervezetek munkájába is.

Az első fecske a Vetőmag keres kedők Szövetsége volt. Ezt zöldséges cégek hozták létre önkéntes tagsággal az ágazat érdekeinek érvényesítésére. Aztán beleolvadt később az 1993-ban megalakult Vetőmag Szövetségbe. Mindkét szervezet alapító tagjai között voltunk. Jómagam a kezdetektől fogva bekapcsolódtam a különféle bizottságok munkájába. A VSZT-ben az igazi kihívás az volt, hogy elfogadtassuk, hogy bármilyen erős konkurenciaharc is legyen a piacon működő cégek között, vannak olyan stratégiai kérdések az ágazatban, ahol bizony együtt kell működni. Örülök neki, hogy a magyar szövetségben ezt az alapállást mindig közvetíteni tudtam, még ha nem is olyan tempóban haladt az együtt gondolkodás, mint szerettem volna, mégis elindult a közös munka. Ezen kívül sok energiát próbáltam abba fektetni, hogy kapcsolódjunk be a nemzetközi vérkeringésbe az Európai Vetőmag Szövetségen és Nemzetközi Vetőmag Szövetségen keresztül. A világszervezet zöldség szekciójának hosszú idén keresztül elnökségi tagja voltam, majd az igazgatótanácsban is képviseltem a magyar szövetséget.

A nemzetközi munka legnagyobb sikerét hozta 2017, amikor a Vetőmag Világkongresszust hosszú idő után ismét Magyarország rendezte. A szervezőbizottságot Ön irányította.

Azt gondolom, hogy a szövetségnek és személyesen nekem is rendkívül nagy megtiszteltetés, hogy sikerült az ISF kongresszust Budapestre hozni. Nagy sikerrel rendeztük meg, a rendezvény történetének legnagyobb számú vendégserege érkezett a magyar fővárosba. Egyfajta szimbolikus megkoronázása volt a VSZT erőfeszítéseinek.

Hogyan alakult a szakmai pályája a ’90-es években?

1995-ben a Royal Sluis céget felvásárolta és integrálta egy amerikai vállalat. A hat körzetet megszüntették és egyik napról a másikra nekem is megszűnt a munkahelyem. Ezt követően találkoztam az éppen átalakuló Zöldségtermesztési Kutató Intézettel. Bittsánszky János vezérigazgatóval egy átfogó stratégia mentén a ZKI-t egy új pályára szerettük volna állítani. Jómagam 1996-től 2019-es nyugdíjba vonulásomig itt dolgoztam.

Mennyire vállalt nehéz feladatot ezzel?

Szinte a nulláról építettük újjá a céget. Az első időkben legtöbb feladatot a szemléletformálás jelentette. Ami számomra teljes evidencia volt, sok egykori kollégám számára nem volt az. El kellett kezdenünk a piacról élni, új fajtákat nemesíteni, eszközöket beszerezni és beruházásokat eszközölni, vetőmagokat előállítani, csapatot építeni és a termékeket értékesíteni a piacon. Természetesen mindezt egyszerre. Csak egy példa, 22 zöldségfaj nemesítése folyt Kecskeméten akkoriban, a stratégia készítésekor kiderült, hogy csak 7 maradhat, majd később négyre csökkentettük a versenyképesség növelése érdekében. Büszke vagyok, hogy a terv működött, a ZKI ma egy stabil, jól működő bázisa a hazai zöldségszegmensnek.

Nyugdíjba ment, ma mégis itt ülünk egy Royal Sluis Magrovet felirat alatt az irodájában.

A vetőmag szakma olyan, mint a néptánc: a saját zsigereimből adódóan elkísér életemben. Így ma is dolgozom, de már egy másik cégnél. A ZKI piacorientált vetőmagcéggé formálásánál a kutatásfejlesztés és innováció a profibb vetőmag felhasználók felé koncentrált. Ám a 22 faj 150 fajtájából bőven akadtak olyanok, amelyek hobbikerti vetőmaghasználatra alkalmasak. Ezeket a fajtákat 2005-től külön cég forgalmazta, aztán a vetőmagtermelés szervezésére a kollégák köre egy önálló Kft.-t hozott létre a ZKI egyetértésével. Később a cég megvásárolta a hobbipiacon jól ismert Garafarm és a Budapesti Kertimag brandeket, így e nagy fúzióval jóval nagyobb piaci részt betöltő szervezetként működünk tovább, amely napi operatív irányítást, döntéseket igényel. Ma jelentős belföldi értékesítés mellett egyre több színes tasakos vetőmagot adunk el külföldre. A hab a tortán, hogy a Kft. megvette a Royal Sluis Magrovet Kft.-t, ahol annak idején elkezdtem dolgozni 1983-ban. Ezzel együtt hozzánk került a márka világszintű használati joga is. Ezt igyekszünk most kiterjeszteni például a Közel-Keleten, az ázsiai piacokon, és Délkelet-Európában.

Ki is próbálta ezeket a magokat?

Természetesen. A kárpótlások révén a sikerült a családi földeket visszakapni, most 90 hektáron gazdálkodom, főként klasszikus szántóföldi növényekkel foglalkozom, de borsó vetőmagokat is állítok elő. Hamarosan pedig 20 hektáros szabadföldi dinnye-, paprikanemesítési tevékenységéhez kapcsolódó kertet hozok létre.

Mire a legbüszkébb?

A 19. század végén gyökerező, Mauthner Ödön nevéhez fűződő szemlélettel sikerült a zöldségvetőmag szakmát beintegrálni a világ vérkeringésébe. Ez nem az én érdemem, de örülök, hogy részt tudtam ebben venni. Az pedig külön nagy öröm számomra, hogy a család, a néptánc, művészeti területen korábban aktív, most már inkább szemlélő jelenlét párhuzamosságát sikerült működtetni, megvalósítani.